Szöveg: Kisszekér Képek: Police
Szóbeszéd, vagy igazság? a Suzuki mindenkit levert az ez évi BIG FOUR összehasonlító teszteken, az új befecskendezős 250-esével. Jól hallottad, az RMZ 250 elektromos-benzinbefecskendezőt kapott. A 43 mm-es szívótorkon haladó kapcsoló szerkezetet egy elektromágneses-generátor hajt meg. Ez már egy kiforrott, nem új fejlesztésű alkatrész, mert ezt már két évvel korábban már a 450-esen volt megtalálható. Megnövelték a hűtőradiátorokat, hogy jobb hűtése legyen az EFi motornak. A befecskendező miatt változtatni kellett a blokkon belül is, igaz a 249 köbcentis erőforrás megmaradt, de módosítottak a vezérlésen, a főtengelyen, ami 5fonttal lett nehezebb. Az üzemanyag befecskendező előnyét, hogy még inkább ki lehessen használni, egy új hangtompítót is terveztek a motorra. Módosítottak a vázon, ami maradt alumínium, de könnyebb kezelhetőség érdekében úgy nevezett „iker-gerenda” szerkezet kapott. Az alacsony keretcső vastagabb lett, míg az oldalsó merevítés fala vékonyabb lett. Messziről nézve, sokkal szebb design-t kapott az új motor, az MX2-ben szabvány, fekete oldalidomokat szereltek rá, finomítottak a megjelenésen, bár közelebbről hagy némi kívánni valót maga után.
Ahogy azt a japán motorokon megszoktuk az évek során, az RMZ-n i s NISSIN berendezésekhez kell nyúlnunk, ha lassítani szeretnénk, valamint az út egyenetlenségeinek „kisimításáról” a SHOWA teleszkópok gondoskodnak, melyek szintén apróbb finomításokon estek át 2010-re. Elől 47 mm-es fordított villa dolgozik a rider alatt. Hogy a módosítások ellenére megmaradjon a stabilitás a gyorsításnál, és ne rontsa a motor fordulékonyságát. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk (hozzám), ugyanis a teszt előtt két nappal leesett a hó, így kénytelen voltam a szép havas tájat összemotorozni Fóton.
Thermo kesztyű, thermo zokni fel, s már pattanhatunk is a nyeregbe. Pár kör ismerkedés után megkezdődhet a csapatás, lehet tövig húzni a gázt, már amennyire a körülmények engedik. Miivel itt alapvetően homokos talaj van, de most meg volt fagyva, olyan volt motorozni, mintha egy kiüvegesedett, kemény agyagos talajon motoroznék, de így legalább jobban tudtam tesztelni a futóművet.
Az én súlyomhoz kissé puhának éreztem, emiatt féktávon előfordult, hogy felütött az eleje, de ez bizonyíték volt rá, hogy a fékek megfelelően végzik a dolgukat, és nagytempónál is csúszáshatárig tudtam fékezni az első kereket. Egyébként a hullámos egyenesekben kifogástalanul dolgozott alattam az swingarm hibarendszerrel ellátott hátsó felfüggesztés, mivel itt az eleje nem nagyon ért le a talajra, bár néha el-elpattant keresztbe a hátulja. Kerestem egy úgy nevezett „seggbevágós” ugratót is, aminél „talpas” leérkezést kellett végrehajtani.
Itt gyakran bekoppant leérkezéskor a futómű. Első berúgáskor kissé nehezen akart indulni a paripa, mert fázott szegény. A mínusz 6 fok ellenére, sikerült megfelelően bemelegíteni, bár ehhez segítségemre szolgált a két kb. 10x20 centis kartonlap, amivel a hűtőket takartam le. Korábbi tapasztalataim alapján, kissé szkeptikus vagyok az elektromos benzin befecskendezővel kapcsolatban, de ezen a motoron minden aggályom szertefoszlott, ugyanis tökéletesen, pontosan reagált a legfinomabb gázadásra is. Ahhoz, hogy profi verseny motor válhassék belőle, rá kell költenünk sajnos a futóműre, a fékekre, meg esetleg egy kipufogó rendszert elviselne, hogy nyomatékosabb és használhatóbb legyen a benne lakozó erő, de hobbi célra egy ár érték arányban jó motort alkotott idén a Suzuki, de komoly versenyzésre nem...
